Galápagos-szigetek kalandtúra útibeszámoló – Baltra-sziget

A cél a Galápagos-szigetek! A 14 nagyobb szigetből, 6 kisebből és 107 sziklából álló vulkanikus szigetcsoport az egyenlítő mentén, a Csendes-óceánban található. Vulkanológiai szempontból az egyik legaktívabb a világon. A Galápagos-szigeteken egyedülálló, semmilyen más tájékhoz nem hasonlítható élővilág alakult ki. Az itt élő 9,000 állatfaj közül a madarak 80%-a, a hüllők és emlősök 97%-a sehol máshol nem található meg a világon. Charles Darwin 1835-ben érkezett Galápagosra, és teljesen lenyűgözte a szigetek hihetetlen fajgazdagsága. Főleg a madár- és hüllővilágot tanulmányozta. Naplójában kiemelte, itt jutott igazán közel annak felismeréséhez, hogy miként jelentek meg új élőlények a Földön.

Ennyire nyugaton még nem jártam, de ennyire különleges helyen sem. Az 1000 kilométeres út Ecuador fővárosából a Baltra-szigeti reptérre kb. 3 óra repülővel. A Galápagos-szigetekre a belépés szigorúan ellenőrzött. A 120 USD-s belépési díj befizetése után a csomagok kutyás és kézi átvizsgálásos ellenőrzése következett, nehogy bármilyen szerves eredetű anyag, főleg növényi mag, vagy állat bekerüljön a szigetekre. Ez régebben óriási gondot okozott, mert a tehenek, kecskék, macskák, kutyák óriási pusztítást végeztek a szigetek élővilágában. Mára ezeket szó szerint levadászták, csupán a patkány maradt kiirthatatlanul.

Gyorsan változott a táj. A part menti félsivatagos, kopár területek helyét áthatolhatatlannak tűnő, alacsony erdős-cserjés táj vette át. Ez a terület már a felhők között ült, így a Nap végképp eltűnt a szemünk elől, sőt pár csepp eső is hullott. A hőmérséklet kellemes 20 ℃ fok körüli volt. A rét jellegű, magas füvű területekre mintha sziklákat dobáltak volna, amelyek lassan mozdulni látszódtak. A kőformájú jószágok az óriásteknősök voltak, amelyek pöfögő buszunk hangjára zsiráfként emelték magasba vékony nyakukon egyensúlyozó apró fejüket. Egyszerűen szürreális volt, mintha a Pandorára érkeztünk volna. Ez volt az első találkozás a helyi faunával, de még további meglepetések vártak. A csodálatos szállásunk elfoglalása után sétára indultunk a városkába.

Puerto Ayora régi kikötője a turisták igényeinek kiszolgálása érdekében egy néhány utcás sétánnyá alakult, boltocskákkal és éttermekkel. Ami az igazán meglepő volt, hogy a legkülönfélébb madarak sétáltak a parton, fókák lustálkodtak a padok között, és tengeri leguánok melegedtek a partjárdáin. Ránk sem hederítettek, csak a fókák vakkantottak mérgesen, ha egy méternél közelebb mentek hozzájuk. Elsétáltunk a Charles Darwin Kutatóközpontig, ahol a begyűjtött teknőstojásokból segítenek felnevelni a következő nemzedéket. Vacsorára egy parti étteremben halas-rákos ételt fogyasztottunk, és megkóstoltuk hozzá a helyi termesztésű, erős pörkölésű, savanykás kávét. Ha felfogni még nem is tudtuk, most már elkezdtük megélni ezt az elképesztő világot.